Népművészet, hagyományok

Népművészet, hagyományok

Ferenczi Éva Mária tojáspatkoló: "a családom is jól össze van kovácsolva"

2015. szeptember 06. - netfolk

 

 

„Tojáshéj alsó feléből idelent az anyaföld lett,
tojáshéj felső feléből magos mennybolt lett odafent,
sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,
fehérjéből a tojásnak halvány hold keletkezett,
tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,
tojás fekete foltjából felleg lett a levegőn.”
(Kalevala)

 

-A tojáspatkoláshoz alázat kell, akarással, erőszakkal nem jutunk semmire- mondja Ferenczi Éva, aki patkolt és nyitott, belül virággal, hangszerrel, vagy akár templommal ékesített Fabergé – szerű tojásokat alkot. Őt kérdeztem a kezdetekről.

-Fantasztikus gyermekkorom volt, valamiképpen a számomra abban gyökerezik minden. Csak töltődtem, csak töltődtem, szívtam magamba a különféle impulzusokat. Igen nagy szeretettel gondolok vissza gyermekkorom minden szereplőjére. Mindegyik a maga  módján megtanított embernek lenni.

 Édesanyám aki úri családból származott, a háború után nem sokkal hozzáment egy tehetős parasztemberhez.  A két család, ahonnan a szüleim származtak, két külön világ volt.   Egyik nap még a könyvillatú festményekkel teli szobában ébredtem,másik nap a frissen kaszált  illatos  szénában hemperegtem az  istálló padlásán  - én élveztem mindkettőt. Szerencsémnek tartom, hogy  e két ellentétes világ levegőjét szippanthattam magamba. Attól függően, hogy melyik  nagyszülőnél  voltam, mást tapasztaltam meg az életből. Az egyik nagymama  azt mondta "kislányom soha ne feledd: a név kötelez". A másik: "csak becsületes munkával lehet boldogulni"Megtanultam, hogy ami porcelántányérban serpenyős burgonya, az fatányérban  paprikás krumpli, a dzsemes kalács pedig lekváros kenyér.  Egyik oldalról   tartást kaptam , hogy mindig emelt fővel járhassak, és   igényt a szépre, a jóra  az igényességre. A másik oldalról pedig  egyfajta "őserőt" ahhoz a sziszifuszi munkához, amit rám testált a sors.

Néha felnénézek az égre, s tudom, egy felhő csücskén ott ülnek, és segítenek, ha szükségem van rájuk.

-Sosem lázadt?

-Dehogynem, eljött  az én tinikorszakom is  a " lázadó ifjúság" - a hippik és huligánok, galerik időszaka. Kamaszkoromban soha nem találtam a helyem.... Majd egy családi kiránduláson, Szentendrén  ráakadtam egy tojáspatkolóra. Meg kell mondanom, hogy szó szerint  elvarázsolt, lenyűgözött... Azonnal éreztem: ez nekem való!

-Mi volt benne a megkapó?

-Nem csak a végeredmény, hanem maga a munka is lenyűgözött! Az, hogy kikalapálhatok mindent magamból, üthetem az üllőt, a tojást! Igaz,  koszos egy kicsit, meg hangos is, de cserébe, ha akarok, egyedül lehetek. Azonnal elhatároztam, hogy nekifogok és kitanulom a tojáspatkolást. Melldöngetve neki is fogtam, aztán jött a felismerés, hogy az nem úgy megy ám, ahogy én elképzeltem.

-De nem adta fel.

-Dehogy! Évekig jártam  ahhoz , az eleinte zsémbes,mérges öregemberhez, Kuris Lajos bácsihoz tanulni, aki a végén megszelídült , én pedig  jó érzéssel  a " Mesteremnek" mondhatok. Pedig sokáig puffogva jöttem el Lajos bácsitól, mert a patkolást még mindig nem engedte. Azt mondta, majd akkor, ha tudom értékelni. Ő döbbentett rá, hogy akarással, erős bizonyítással, erőszakkal nem lehet eredményt elérni. Az emberben kell legyen némi alázat. Egyszer megkérdezte tőlem, eszem-e még lágytojást vagy tükörtojást. Mert amíg nem látom meg, hogy a tojásból milyen értékes dolgokat lehet kihozni, és gátlástalanul felütöm, addig nem való nekem a tojáspatkolás. A családom azóta sem kap lágytojást vagy piskótát…. Tőle tanultam ezt az ősi technikát.

-Mit jelent az, hogy ősi?

-Azt, hogy gyakorlatilag egyidős a kovácsmesterséggel. Indiából és Pakisztánból ered, ott találtak régi leleteket, a tevékenység rendkívül szorosan kötődött a sámánizmushoz. A kovácsok a tűz és fém erejével dolgozó mesterek, nagy tiszteletnek örvendtek; így az általuk készített szimbolikus tárgyaknak különleges, mágikus erőt tulajdonítottak. Az életet magában hordozó burokra, tojáshéjra teszi fel a „szerencsehozó” patkót a kovács.

Ha például úgy patkoltak meg egy tojást, hogy négy patkó volt rajta, az a négy égtájat jelentette, de a patkolt tojásokon a régi pogány jelképek is mind megjelentek. A patkolókovácsok megmutatták, hogy erős kézzel olyan rendkívül puha és törékeny felületet is meg tudnak munkálni, mint a tojás héja.

-Ön miért patkol tojásokat?

-A technikát 30 évvel ezelőtt sajátítottam el. Itt a motívumok a patkolókovács technikájával kerülnek a tojáshéjra. Ez a kézműves tevékenység, melyet virtuóz tojásdíszítésnek is hívnak nagyon sok örömet okoz, közben megnyugtatja az alkotót, fejleszti a kézügyességét, de figyelemre, türelemre, kitartásra, s legfőképpen alázatra is tanít. Így az ősi mesterség gyakorlása abban is segít, hogy legfőbb, mára kissé megkopott emberi tulajdonságaink ismét felerősödjenek. Én lassan 20 éve Nógrád megyei Vanyarc községben élek, ma már nyugdíjasként kedvemre alkothatok, a magam is fejlődök a tojáspatkolás által.

-Mit érdemes Vonyarcról tudni?

-Ez a szlovák nemzetiségű falucska Palócország legdélibb pontja - Nógrád megye déli csücskében, a Cserhát lankái közt bújuk meg.

-Miért jó itt alkotni?

-Mert itt minden megtalálható, amire egy magamfajta alkotó embernek szüksége van. Csend, nyugalom, friss levegő, szelíd domboldalak, melyeket alig 16 millió évvel ezelőtt még a Pannon tenger meleg hullámai simogattak. Itt, „Nomádia” kellős közepén, ahogy néha hívom: „Világvége 2-ben” akár még az is eszünkbe juthat, hogy tojást patkoljunk.

-Miért adja magát a lehetőség?

-Itt körülöttünk szaladgálnak, kapirgálnak, csipegetnek a tyúkok. A patakparton totyognak a kacsák, és az elpottyantott tojásaikat sokszor a földről kell összeszedni utánuk. Alapanyag tehát van bőven. Ilyen kies környezetben lehet igazán a tojásokat megpatkolni, vereteket készíteni rájuk, nyitogatni őket, belsejükbe rejtett miniatűr dolgokat rejteni.

-Önnél, liba-, tyúk-, kacsatojást és talán strucctojást látok az eszközök mellett.

-Gyöngytyúk- és pulykatojás is van. Csak a háznál tartott szárnyasok tojásainak a héját lehet megmunkálni. Több mint  harminc év tapasztalata mondatja velem, hogy gyalázat amit az állatok etetésével művelnek. Olyan gyatrák a tojáshéjak, hogy már akkor gondot okoz   az  egybentartása amikor  kifújom  és kimosom. Manapság boszorkányos ügyesség kell egy tyúktojás  megmunkálásához. A régi szép ídők  " tikmony "-jai már nem lennének büszkék mostani utódaikra.

-Mi kell a tojáspatkoláshoz?

-A tojáspatkolás sajátos szemléletet, életformát is kíván. Amikor készülnek a tojások, nekik szentelt figyelem eredményeképpen különös kapcsolatba kerülünk velük. Igen sok időt töltünk el velük.

-Mennyi idő egy-egy patkolt tojás elkészítése?

- Maga a tevékenység megnyugtat, fejleszti a kézügyességet, figyelemre, türelemre, kitartásra, alázatra tanít. De a kérdésére válaszolva: egy-egy tojás elkészítése hetekbe telik.

-Ez nagyon sok idő. Mi történik a tojással, amíg elkészül?

- Azt szoktuk mondani, "olyan egyforma, mint két tojás", de mindegyik héjának más a szerkezeti felépítése. Először kifúrom a tojás két végét, kifújom a tartalmát, majd legalább kétszer kimosom és félreteszem száradni, mert a nedves tojás héja reped. Amíg szárad, nyugodtan el tudom készíteni a mintákat. A nyomással járó fújásnál és a mosásnál már látom, hogy a héj mennyire erős, mennyit bír majd el.

- Mi a következő lépés?

-A technikát tekintve nincs kimondott előírás, az a lényeg, hogy a patkószög kijöjjön a tojás  héján máshol, mint ahol bement. Ugyanis a patkolókovács is ferdén üti be a patkószöget a ló patájába, így aztán az  előbújik a pata szarufalán oldalt. Ezt hajlítja vissza, kalapálja le simulósra és a hatalmas nagy ráspollyal reszeli le az ember, hogy ne akadjon bele semmibe. Ezért aztán  ahány lukacskánk van a patkón , kétszer annyi lyuk van a tojás burkán. Egyszerűen "itt be,ott ki". Az hogy  milyen a szöggel , hogyan rendezzük el  a  patkókat már ízlés dolga. A mi családunkban nem a mennyiség számít, nem döntögetünk rekordokat, valóban a minőségre és a tartalomra törekszünk. Bízunk benne, hogy ezt észre veszik mások is.

- Valójában kis vaspatkók kerülnek tojásra?

- Nem is biztos, hogy patkók, mert különböző alakú rátétek készülnek pántokból, veretekből, virágokból, melyek készülhetnek kovácsoltvasból, rézből, ólomból. A rátétek készítése olyan megterhelés a kéznek, hogy az az uram nélkül már nem is boldogulnék. Ő egy tömbből vékonyra kalapálja a fémet, szálat vág, meg is hajlítja, a szerszámban alakul ki a patkóforma. Onnantól már tudom sorjázni, pucolni. Ez is példázza, mindehhez kell egy olyan család mint a miénk; amely „jól össze van kovácsolva”. Nálunk mindenkinek megvan a maga tennivalója, csak így működik a gépezet. Mivel mindent magunk állítunk elő, mindhármunk munkájára szükség van. Az én uram egy valóságos polihisztor. Ezt számos oklevele, újításért kiérdemelt kitüntetése is tanúsítja. A kezünk alá dolgozik. Olvasztja, ötvözi, kalapálja, megmunkálhatóvá teszi a fémet, ő készíti a patkókat, pántokat, melyek letisztítása, végső formázása, díszítésre alkalmassá tétele már a mi dolgunk. Mivel tojáspatkoló eszközök készen nem kaphatóak, ezeket egyedileg vagy egy meglévő szerszám átalakításával ő készíti el. Alig egy tucatnyian foglalkoznak ezzel hazánkban. Az alkotóknak nagyon felkészültnek kell lenniük, mert maguk készítik az apró patkókat is, így nem csak a tojások kilyukasztáshoz szükséges finommunkához, hanem a fémművességhez is érteni kell. Nálunk a férjem végzi ezt a munkát.A feliratos díszdoboz is az uram ötlete, egy kísérlet eredményeképp kapta ezt a végleges formát: így a házilag készült öko-papírdobozban biztonságban vihető, szállítható is a míves tojáska

-Ki a trióban a harmadik szereplő?

-E ritka mesterséget folytatja a lányom, Boglárka . A sors ajándéka számomra, hogy osztozik alkotói szenvedélyemben. Gyakorlatilag az anyatejjel szívta magába e tudást. De nincs királyi út, ezt a műfajt csak gyakorlással, autodidakta módon lehet elsajátítani. Boglárka messze túlszárnyalt engem. Nem csak azért, mert neki még jó a szeme, és biztosak az ujjai, hanem azért mert ami az ő keze alól kerül ki, az szinte megszólal. Mondanivalója van az alkotásainak, művei hordozzák azt a fajta holisztikus szemléletet, amely egy mai fiatalt is meg tud érinteni.

-Ön pont úgy alkot mint a kezdetekkor?

-Nem, tojásaink az elmúlt 30 év alatt sajátos, egyedi küllemet kaptak, tükrözik tapasztalatainkat, tudásunk fejlődését, alakulását. Látható, hogy melyek készültek több évvel ezelőtt, s melye4k a frissen alkotottak.

-Mára az ország határain túlra is eljuthattak. A tojáskák velünk együtt vagy egyedül, de elutazhattak Japánba és a tengerentúlra is. A Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke többször kért tőlem vendégek számára ajándékozható tojásokat. Így kapott patkolt tojást a magyar és a szlovák köztársasági elnök felesége, a szlovák miniszterelnök helyettes, - a szlovák kulturális államtitkár, - és a szlovák nagykövet is. Egyedi készítésű munkáim eljutottak például Franciaországba, Spanyolországba, Görögországba, Argentínába, Japánba és az Egyesült Államokba is. Ez nagy öröm s elismerés is egy alkotónak, de emellett azt remélem, hogy talán e ritka mesterség megismertetése is hozzájárulhat hazánk jó hírének öregbítéséhez.

-Van kedvence?

-Mondhatnám, hogy mindig az, ami  éppen elkészült, hiszen minden egyes darab sikerélményt jelent,mert megúszta a törést. De ez nem így van. Sőt, nem feltétlenül az a legkedvesebb ,amelyik a legmívesebb. Van egy helyes kis japán tyúktojás, amit hat patkó, és a háromosztatú pántolás díszít, a két vége szegecselt, s még az első munkák eredménye.

-Nem nehéz megválni a tojásoktól?

 -Jó kotlós módjára figyelemmel szoktuk kísérni egy-egy szívünkhöz nőtt jószág sorsát, hiszen valóban egyediek. Nemigen talál az ember köztük egyformát. A tojáspatkolás nem a szakmája az embernek, ezt pénzért, megélhetésért nem is tudnám csinálni. Őrületes munka van mögötte, csak a vége szép, az eleje olyan koszos – mégis, aki egyszer tojáspatkoló lesz, az az is marad. Nem vagyok kereskedő, aki húsvétra termel. Ha kedvem, ihletem vagy ötletem van, csinálok egyet.   Néhány tojásomtól semmilyen körülmények között nem válnék meg, ezek legfeljebb kiállítási darabok.

-Mit jelent önnek az alkotás?

-Ha az embernek sikerül felülemelkedni önmagán és nem uralni akarja a természetet és a környezetét, hanem megpróbál vele együtt élni, együttműködni, fokozatosan fogja érezni ennek jótékony hatását. Még a tojás is hagyja magát megpatkolni… Valamit létrehozni, megvalósítani igazi öröm, melyre mindenkinek nagy szüksége van, akár alkotója akár befogadója annak. Használjuk kezünket és fejünket alkotásra, engedjünk utat a teremtő gondolatoknak, valósítsuk meg ötleteinket, melyek nemcsak a mi életünket gazdagítják majd!

 

Tánczos Erzsébet beszélgetése

 

 

 

 

 

 

Betlehemezés - élő hagyományunk

   

Heródes-játék

 

A betlehemezés a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka. Ez a több szereplős, dramatikus játék a  karácsonyi játékok legrégibbike: a 11. századtól kezdve van róla adat, persze templomokban adták elő.

 Hazánkban a középkorból magyar betlehemezés nem maradt fenn. Az első magyar szövegek a 17. századból erednek, s iskolai előadásokra  készültek. Az utóbbi két évszázad  paraszti betlehemezésének   elmaradhatalan része a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal, ez elmaradhatalan kellék volt, s ma is az.

pásztóbet.jpgPásztói betlehemesek

 

Mikor tartják?

A betlehemesek karácsony estéjén, első- és másodnapján, szilveszterkor, újévkor és vízkeresztkor jártak. Közeledtüket csengettyűszó jelezte.

 

Még a tanyavilágba is ellátogattak.

 A  csoportoknak  voltak állandó helyeik, ahol minden évben  vár­ták őket. Rendszerint  be is hívták a csoportot, hogy a gyermekek megismerjék a játékot. Az is igaz azonban, hogy mások közeledtükkor jól bezárkóztak, nehogy elemeljenek tőlük valamit a betlehemesek.

matyobet.jpg

Matyó betlehemesek - ritkaság: a matyüknál a lányok is szerepeltek a betlehemes játékban

Két fő formáját ismerjük, az élő szereplőkkel és a bábokkal előadott bábtáncoltató betlehemest A betlehemesnek több táji típusa alakult ki.

A Magyar Népzene Tára Jeles napok című  kötete a betlehemes játékok fő típusait  földrajzi tájegységek alapján  így  mutatja be:


1. A dunántúli típus szereplői rendszerint csak a pásztorok, néha angyal(ok) is. A pásztorjáték szerkezete a következő: beköszöntő; tréfálkozás az öreg pásztorral; adománygyűjtés. A szereplők gyakran antikizáló neveket viselnek, például a Titeris, Muksus a két pásztor, a harmadik, az öreg neve Koredo. Rajtuk kívül még egy szereplője van a betlehemesnek, az angyal.


2. A felföldi típusban az angyalokon, a fiatal pásztorokon kívül az öreg (Gubó, Jakab, Kubó, Kecskés) szerepel. Szerkezete: beköszöntő; tréfálkozás az öreg pásztorral; a pásztorok indulása Betlehembe; az ajándékátadás. Gyakori része a születéstörténet felolvasása vagy elmondása a Bibliából, valamint a pásztorok ajándékainak liturgikus módon történő felajánlása.


3. Az alföldi, felső-tiszai típusban az angyalokon, pásztorokon kívül a betyár vagy huszár és Heródes is szerepelhet. Jellegzetes cselekményrészlete a kérkedő és fenyegető szavak kíséretében történő perselyezés. Szerkezete: beköszöntés; betyár jelenet; néha Heródes jelenet; tréfálkozás az öreg pásztorral; adománygyűjtés.


4. Az erdélyi típusú betlehemes hosszabb lélegzetű, misztériumszerű, liturgikus és epikus elemekkel átszőtt 12-20 szereplős játék. Rendszerint elő- és utójátéka is van, előadása különösen nagy előkészületet, betanulást igényelt. Legarchaikusabb jelenetei a 17., 18. századig vezethetők vissza. Az angyalokon, pásztorok kívül szerepelhet Szűz Mária, Szent József, futár, király. Jellegzetes jelenete a szálláskeresés. Érdekessége, hogy a pásztorok állatálarcot is viselhetnek. Általában felnőtt férfiak, legények játszották, akik a játékot kellő komolysággal, liturgikus szolgálat igényével adták elő. Szerkezete: bekéredzkedés; szálláskeresés; pásztorok ébresztése; az öreg csobánnal, pakulárral folytatott párbeszéd; ajándékvitel; adománykérés.
A bábtáncoltató betlehemezés a betlehemezés egyik sajátos típusa. A kellékként hordozott Betlehem belsejében egy rövid bábjáték is bemutatásra kerül. Ennek a formának három táji központja ismeretes: Balaton környéki és zalai falvak, Esztergom környéke és a Felső-Tisza vidéke. Szórványosan másutt is előfordult, pl. Marosvásárhelyen (Maros-Torda vármegye). A bábokat a Betlehem alsó részében vágott járatban, alulról mozgatják. A bábok elnevezései vidékenként változók: angyal, ördög, Heródes, kéményseprő, halál, pásztorok, "Jutka", "Marinka" női figurák és egy adománygyűjtő báb: dékán, Kismiklós. A bábok táncát, mozgását a szereplők énekkel kísérik. Ez az egyetlen népi bábjátékunk.

 SZEREPLŐK:

A Vezérangyal vezeti a betlehemet, szerepében bejelenti Jézus születését. Öltözéke: keménypapírból készült, piros papírral bevont 35 cm-es süveg, elől fent ezüst vagy fehér csillag, alatta felfelé álló hold. Hosszú, egyenesaljú ing és gatya. Magasszárú fekete cipő. Ezüstre festett 70 cm hosszú, 5 cm széles fakard.

A Kiskirály a "Három királyok'-ból egy személy, mondókájában csak önmagáról beszél, hogy ő "király" és ezt vegyék tudomásul. Öltözéke: fején arany korona, alsó részén pánttal; jobb kezében rövidebb arany fakard, a bal kezében meg jogar, fehér, bokáig érő ing, széles piros övvel a derekán.

A Csikós a legnagyobb szereppel bíró személye a bandának. Öltözéke: fekete kalap, rajta körben hátközépig lelógó, széles nemzetiszínű szalag. Fehér, rojtos ujjú és szájú ing, gatya, csizma, piros, kivarrott mellény. Az ing a gatyába tűrve, csizmáján sarkantyú. Vállán karikás ostor. Jobbkezében rövidnyelű fokos, hátulján krepp-papír, nemzetiszín szalagok. Pörge, fekete bajusz.

/-//. betlehemvivő. A két angyal az általuk elmondott versekkel késztetik a háziakat a kínálásra és a megajándékozásra. Öltözékük: piros, elől lefelé álló félholdas süveg. Fehér, hosszú ujjú ing és gatya, fekete, magasszárú cipő. Kezükben csengettyű.

A Gulyás a betlehemi pásztorok egyike. Mondókája a pásztorok közötti élcelődés, dicsekedés. Öltözéke: kifordított, báránybéléses süveg, fehér ing a gatyába tűrve, fekete mellény. Fekete csizma - oldalt lógóval. Kinyitott bekecs deréköwel, nyakában tarisznya. Csörgős, mellig érő bot, karikás ostor, széles, egyenes bajusz.

A Juhász szintén a betlehemi pásztorok egyike. Érdekes szerep, amit jól kell tudni játszani. Különösen megmosolyogtató a Csikóssal való párbeszéde, feleselése. Öltözéke: kifordított, báránybéléses süveg (süvegesen). Rajta kifordított suba, kezében mellig érő csörgős, kampós juhászbot. A boton csörgők, láncdarabok. Furulya, csizma vagy cipő, nagy szakáll és lelógó bajusz.

A Szürkeszamár a juhásznak jelen levő szamara. Szerepe nincs, de megemlíti a csikós és a juhász is. Öltözése: fejét jól eltakaró sapka, lelógó nagy fülekkel (szamárfül), rövidkabát, cipőbe dugott nadrág.

(Schmidt Lajos elmondása szerint volt olyan juhász, aki el is döngette botjával a szamarat, ha nem vitte a hátán.)

A Kutyaütő: szerepe nincs, feladata távoltartani a házi vagy a tanyai kutyákat, amelyek sokszor megmarcangolták a kis színes sereget. Úgy öltözik ahogy akar, de a szürkeszamárral együtt, mindketten kapnak legalább fél-fél részt.

Az utcán menve csengettyűznek, majd, amelyik házhoz be akarnak menni, a kapuban megállva bekiabálnak: "Szabad-e köszöntem?" Ha beengedik őket, a kapuban elkezdik énekelni a bebocsátó éneket:

Nyissátok meg ajtótokat hív keresztények,

Jönnek ide betlehemmel úri vendégek.

Áldást kérnek reátok,

Bocsássátok, hozzátok

Mert ma született, a ti Messiástok.

A házba belép a Vezérangyal, a két Betlehemvivő angyal, a Kiskirály és a Szürkeszamár. A betlehemet székre helyezik, s a Vezérangyal felemelt karddal a kezében mondja:

Engedelmet kérek, hogy önök házába

Bátorsággal belépni merészeltem,

És e betlehemet ide vezéreltem.

Gazdag városunk aranyát, ezüstjét felszedtem,

S e szép betlehemet abból építettem.

Kiskirály a körből előlépve:

Kiskirályság az én állapotom,

Törvényhozó az én éles kardom.

Hét országnak vagyok fejedelme,

Úgy tisztelnek, hogy Kiskirály-őkelme.

A Csikós kopogtat az ajtón, majd belép.

Szerencsés jó estét kívánok a házigazdának,

Annak is a barna, pici lányának.

Tudjátok-e, ki vagyok én?

Jászberénybe csikós legény,

Bú és bánat üldözője,

Barna kislány szeretője.

Ha kipödröm a bajuszomat,

Szememre húzom a kalapomat, hogy

Ne lássák azt a búbánatos arcomat.

Csikós vagyok az Alföldön, nem nagy úr,

Káromkodom, ha a ménem megvadul,

Belevágom sarkantyúm a deresbe,

Úgy vágtatok szilaj ménem elibe.

A Csikós énekelve elindul, és csizmáját egymáshoz verve, fokosát emelgeti.

Csikós vagyok, így eszem a kenyerem - kenyerem,

Az Alföldön  nyalka  csikós sej-haj a   nevem, a nevem.

Csikós vagyok, semmi gondom a nyájra, a nyájra,

Puha ágyra vár a falu, sej-haj, szép lánya.

A továbbiakban csak mondja:

Hej, de szép is ez a csikós élet,

Áldom az Istent, hogy annak teremtett.

Juhász, gulyás nem lennék én semmi áron,

Hisz   öregapám   sé   ült   ilyen   nagyfülű   csacsi szamáron.

A Gulyás kopogtat, majd belép, köszön, botját a földhöz ütögetve körbejár.

Túróscsuszás jó estét kívánok!

Én vagyok a Petri gulyás nem más.

Én őrzöm a Petri gulyát nem más.

Van bojtárom kettő-három,

Kire a gulyámat raja zárom.

Tejem, vajam van elég

Tűz apitarba vígan ég.

Ha megfőzöm azt a tipertős, töpörtős, túrós csuszorámat,

Mellé telepítem (körbe  mutat) ezt a nagy családomat,

Úgy jól lakatom   őket tipertős, töpörtős túrós csuszorával,

Hogy a király sé lakott jobban száz tekenyős békával.

Előlép a Csikós.

Csikós vagyok az Alföldön, nem gulyás,

Ostort veszek a kezembe, karikást.

Kiválasztok a ménesből egy derest,

Amit aztán hét vármegye majd keres.

Sugárt kötök szép ostorom hegyébe,

Úgy vágtatok szilaj ménem elébe.

Sík a puszta, sík a mező,

Amerre csak szemem lát.

Ostorom a csengő-bongó délibáb,

Pattog felettem az égi karikás,

Csikós vagyok az Alföldön, nem gulyás.

Csikós vagyok tágas puszták királya,

Birodalmam az Alföldnek rónája.

Hangját leeresztve mondja.

Fürdik a hold az éj tengerében,

Bujdosik a betyár, erdők sűrűjében.

Fokosára támaszkodva mondja,

Mért adtam fejemet, tilalmas dolgokra.

Kiszól a Juhásznak.

Gyere be Öreg! Vár az asztalon a petróleumos üveg.

Bebukik az ajtón a Juhász és hasraesik.

Hopp, Isten jó estét, mán én is itt vagyok,

Farkasbőr bundámban, lám milyen szép vagyok.

Ejnye, de nagyot gondókoztam,

Mikor ezön a hat öles ajtón majd bebuktam.

Olyan kicsire szabták az ajtófelet,

Tán a szógáló mögitta a mosogatólevet.

Juhász vót az apám a nagy Ázsiába,

Hat mérföldes kolbász csüngött a nyakába,

Aki ezt nem hiszi, nem jut menyországba. (körülmutat)

Tik itten ösztök, isztok, dorbézoltok,

Öregapátokra nem gondoltok?

Elővöszömfütykösömet, oszt...

Úgy elverlek bennetöket, hogy

Ki a szék alá, ki az ágy alá,

Én mög majd az asztal alá.

Hallod? (Mondja a Csikósnak)

Csikós: Hallom.

Juhász: Nem szakad rám, ez a gibercsös - göbörcsös, tyúktetűspadlás?

Csikós: Ne félj,  pajtás! Mögcsinálták  azt a régi öregök. Bükkfábul, tőgyfábul. Ne félj! Nem szakad az rád, hanem inkább vess magadra körösztöt.

Juhász: Vessem be a perecöt?

Csikós: Sóskát  a   beledbe,   té mindig perecöt  önnél? Gyere  inkább köszöntsük mög a Kisjézuskát.

Juhász: Köszőrüljük mög a kisbicskát?

Csikós: Jártál-é mán iskolába?

Juhász: Jártam istállóba.

Csikós: Ismerőd a bötűt?

Juhász: Ismerőm a fejedbe a csíkoshátú tetűt.

Csikós: Kelj föl, öreg, te vén darabja!

Juhász: Égessenek el rajta.

(Felkel, le-föl sétálgat, botját földhöz ütögeti)

Juhász vagyok, vígan őrzöm nyájamat,

Furulyámmal vigasztalom magamat (belejúj).

Ha behajtom nyájamat az akolba,

Rápattanok tipe-topa csacsimra,

Füle közé vágok ezzel az istentelen gamóval,

Úgy vágtatok jó bort inni a majorba.

Gyí, csacsi, gyí, a rákosi csárdába.

I-ső Betlehemvivő:

Sütik a malacot, jól érzem a szagát,

Talán nekem is adják a két hátulsó lábát.

Pajtikám is várja a Julit meg ajarkát,

Mindnyájan meginnánk egy pohár borocskát.

A Vezérangyal énekelve mondja:

Feküdjetek le pásztoraim csendesen, csendesen,

Megőrizlek én titeket szívesen, szívesen.

(Gulyás, juhász, szürkeszamár lefekszik)

A Csikós letérdel, majd mély hangon éneklik:

A-akolba vannak a mi juhaink, barmaink,

Ott ugatnak és csaholnak a mi láncos kutyáink, macskáink.

Már mi tőlünk Jias farkas messze jár, messze jár,

Nagy botunknak súlyos vége majd rá száll, majd rá száll.

(Ezután rövid ideig alszanak és mindenki csendben van.)

A Vezérangyal énekelve, fennhangon mondja:

Angyal vagyok, pásztorok, örömet hirdetek,

Mert ma nektek született a ti üdvösségtek,

Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség a magasságban istenség.

A Vezérangyal folytatja, de nem énekli:

Menjetek el Betlehembe,

Keressétek őtet buzgósággal.

Nemjekszik ő ama Jényes palotába,

Hanem sír és sóhajtozik egymagába.

Csillag fénylik felette,

Vigyázzatok e helyre, e vidékre!

Mindannyian éneklik:

Mennyből az angyal,

Lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok,

Hogy Betlehembe,

Sietve, menve lássátok, lássátok.

Istennek fia,

Aki született jászolba, jászolba,

ő lesz-e nektek,

Üdvözítőtök valóban, valóban.

A pásztorok éneklik:

Pásztorok, keljünk Jel,

És gyorsan menjünk el.

Betlehem városába,

Rongyos istállócskába.

Siessünk, ne késsünk, hogy

Még az éjjel Betlehembe lehessünk.

A Csikós énekelve:

Nosza juhász ugorj talpadra,

Ne légyen hát semmi gondodra.

Amott a dombocskán, dombocskán,

Ott Jekszik juhocskám, juhocskám.

Vesd váltadra köpenykédet,

Kösd be bolyhos Jejecskédet,

Maradj itt a nyájnál, nyájnál,

Visszajövök mindjárt, mindjárt, mindjárt.

É-é-é, égy pohár bor nem elég nem elég,

Mi lenne hát, ha torkunkat mögkennénk.

II-dik Betlehemvivő:

Nem állok sokáig, mertjázik a lábom,

Látják, a nadrágom nemjekete bársony.

Ordományos ingemet a hideg leli,

Rézsdás kalapomat a kovács reszeli.

Gulyás:

Tányér-é vagy tallér,

De nagyot csördüle,

Vagy tán a szógáló,

A csávába dűle?

Égy öregasszony mögbodádzott,

Azon a nagy gerendán végigmászott, (fölmutat)

Kilenc bagoly oda ugrott,

A tizedik pipára gyújtott.

Bátyád a szakáiiát két ágra vetötte,

Ami kis esze vót, égy zacskóba kötötte.

Zsíros vót a zacskó, a kutya mögötte,

Íígy hát szögény öregapámnak,

Kutyába maradt az esze.

Juhász sétálva, botjával a földet ütögeti.

Ittkolom-ottkolom,

Verebeket patkolom.

Pátjalván az ácsok csizmát köszörülnek,

Nadrágot Jejelnek.

Kemencébe van a laska,

Nyávog rá a tarka macska.

Sárgarigó pityöre,

Aranyóra betöre,

Sicc, te macska, né nyávogj,

Mert elvisznek a pálottszájú cigányok.

Csikós énekelve elindul:

Pántlikás kalapom, fújdogálja a szél,

Megköszönöm galambom, hogy eddig is szerettél.

Még engemet szerettél, piros csizmát viseltél.

De most már, hogy nem szeretsz,

Mezítláb is elmehetsz.

Látod-e amoda azt a száraz, nagy nyárfát,

Majd ha az kizöldül, akkor járok tehozzád.

Ének: (mindannyian, csak karácsony éjszakáján)

Karácsonynak éjszakáján,

Az Úr Jézus neve napján.

Örüljünk és örvendezzünk,

Mikor a hold feljön nekünk.

Betlehembefogunk menni,

Az Úr Jézust köszönteni.

Az Úr Jézus arany alma,

Szent József az édesapja.

Szűz Mária édesanyja,

Ki jászolba takargatja.

Gyenge fejét széna szúrja,

Mert nincs néki párnácskája,

Azért nincsen párnácskája,

Mert elvitte libácskája,

Arany szőrű báránykája.

István pajtás állj elébe,

János pajtás térítsd erre,

Mer a juhász nagyon öreg,

Nyája után lassan mehet.

Vezérangyal fennhangon:

Bor, búza, békesség, szálljon a házukra,

A megszánt ajándékot, nyújtsák a markomba.

Hamar-hamar, hogy menjünk dolgunkra,

Mert másutt is várnak a jó mézes borra.

Amikor megkapták az ajándékot, megköszönik és énekelve elindulnak kifelé.

Serkeny fel, kegyes lény, mosolyog esthajnal,

Aranyszül tollakkal, repdes mint egy angyal.

Ingó-bingó felszáll, szépen felöltözik,

Liliom ruhába meg is törölközik.

Tégedet Szent István az Isten éltessen,

Éltessen, szeressen, soha meg ne vessen.

Szerelmes pároddal mennybe fel vitessen.

Ahány csepp víz van a tengernek árkába,

Annyi áldás szálljon Szent István házára.

Házáról magára s egész családjára.

(István napján Istvánt, János napon Jánost mondanak.)

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://lexikon.kriterion.ro/szavak/3206/

sulinet

http://tollforgatoirodalmilap.blogspot.hu/2009/12/betlehemezes-betlehemes-jatek.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9pi_j%C3%A1t%C3%A9kok#Betlehemez.C3.A9s

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-713.html

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/betlehemezes/a-betlehemes-jatek-szereploi-a-betlehem-korul

A magyar népzene tára II. Jeles napok, A magyar népzene tára sorozat, Akadémiai Kiadó (1953)

http://www.orszagalbum.hu/gyermekek-betlehemes-jateka-3-_p_35794

 

László napra

Június 27. Szent László napja. Időjósnap, például  a Muravidéken ezt tartják: Jól figyeld meg László napját, Jó előre megjósolja az idő járását!

 

 

sztl.jpgSzent László, kinek "erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott" egyik legnépszerűbb királyunk.

Az egyik legenda:

Szent László füve

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:

Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.

Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

Forrás:

http://szekelyderzs.com/laszlolegenda.html

 


Mesterségek Ünnepe

Idén sem csalódtunk, szerintem. Talán csak az árak... NEM  a mesterek csodái, hanem a belépőjegy. Legalább a gyerekjegy lehetne szimbolikus, nem? Láttam egy családot. Eljöttek, számoltak s nem mentek be. MONDHATOD, TUDHATTÁK ELŐRE, SPÓROLHATTAK VOLNA RÁ STB STB STB Igaz, de a gyerekek a jövőnk, ezt talán honorálhatnánk azzal, hogy jelképes összegért nézhetnek, tanulhatnak, őrizhetik értékeinket az ő majdani unokáik számára.

Tovább
süti beállítások módosítása