„Tojáshéj alsó feléből idelent az anyaföld lett,
tojáshéj felső feléből magos mennybolt lett odafent,
sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,
fehérjéből a tojásnak halvány hold keletkezett,
tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,
tojás fekete foltjából felleg lett a levegőn.”
(Kalevala)
-A tojáspatkoláshoz alázat kell, akarással, erőszakkal nem jutunk semmire- mondja Ferenczi Éva, aki patkolt és nyitott, belül virággal, hangszerrel, vagy akár templommal ékesített Fabergé – szerű tojásokat alkot. Őt kérdeztem a kezdetekről.
-Fantasztikus gyermekkorom volt, valamiképpen a számomra abban gyökerezik minden. Csak töltődtem, csak töltődtem, szívtam magamba a különféle impulzusokat. Igen nagy szeretettel gondolok vissza gyermekkorom minden szereplőjére. Mindegyik a maga módján megtanított embernek lenni.
Édesanyám aki úri családból származott, a háború után nem sokkal hozzáment egy tehetős parasztemberhez. A két család, ahonnan a szüleim származtak, két külön világ volt. Egyik nap még a könyvillatú festményekkel teli szobában ébredtem,másik nap a frissen kaszált illatos szénában hemperegtem az istálló padlásán - én élveztem mindkettőt. Szerencsémnek tartom, hogy e két ellentétes világ levegőjét szippanthattam magamba. Attól függően, hogy melyik nagyszülőnél voltam, mást tapasztaltam meg az életből. Az egyik nagymama azt mondta "kislányom soha ne feledd: a név kötelez". A másik: "csak becsületes munkával lehet boldogulni"Megtanultam, hogy ami porcelántányérban serpenyős burgonya, az fatányérban paprikás krumpli, a dzsemes kalács pedig lekváros kenyér. Egyik oldalról tartást kaptam , hogy mindig emelt fővel járhassak, és igényt a szépre, a jóra az igényességre. A másik oldalról pedig egyfajta "őserőt" ahhoz a sziszifuszi munkához, amit rám testált a sors.
Néha felnénézek az égre, s tudom, egy felhő csücskén ott ülnek, és segítenek, ha szükségem van rájuk.
-Sosem lázadt?
-Dehogynem, eljött az én tinikorszakom is a " lázadó ifjúság" - a hippik és huligánok, galerik időszaka. Kamaszkoromban soha nem találtam a helyem.... Majd egy családi kiránduláson, Szentendrén ráakadtam egy tojáspatkolóra. Meg kell mondanom, hogy szó szerint elvarázsolt, lenyűgözött... Azonnal éreztem: ez nekem való!
-Mi volt benne a megkapó?
-Nem csak a végeredmény, hanem maga a munka is lenyűgözött! Az, hogy kikalapálhatok mindent magamból, üthetem az üllőt, a tojást! Igaz, koszos egy kicsit, meg hangos is, de cserébe, ha akarok, egyedül lehetek. Azonnal elhatároztam, hogy nekifogok és kitanulom a tojáspatkolást. Melldöngetve neki is fogtam, aztán jött a felismerés, hogy az nem úgy megy ám, ahogy én elképzeltem.
-De nem adta fel.
-Dehogy! Évekig jártam ahhoz , az eleinte zsémbes,mérges öregemberhez, Kuris Lajos bácsihoz tanulni, aki a végén megszelídült , én pedig jó érzéssel a " Mesteremnek" mondhatok. Pedig sokáig puffogva jöttem el Lajos bácsitól, mert a patkolást még mindig nem engedte. Azt mondta, majd akkor, ha tudom értékelni. Ő döbbentett rá, hogy akarással, erős bizonyítással, erőszakkal nem lehet eredményt elérni. Az emberben kell legyen némi alázat. Egyszer megkérdezte tőlem, eszem-e még lágytojást vagy tükörtojást. Mert amíg nem látom meg, hogy a tojásból milyen értékes dolgokat lehet kihozni, és gátlástalanul felütöm, addig nem való nekem a tojáspatkolás. A családom azóta sem kap lágytojást vagy piskótát…. Tőle tanultam ezt az ősi technikát.
-Mit jelent az, hogy ősi?
-Azt, hogy gyakorlatilag egyidős a kovácsmesterséggel. Indiából és Pakisztánból ered, ott találtak régi leleteket, a tevékenység rendkívül szorosan kötődött a sámánizmushoz. A kovácsok a tűz és fém erejével dolgozó mesterek, nagy tiszteletnek örvendtek; így az általuk készített szimbolikus tárgyaknak különleges, mágikus erőt tulajdonítottak. Az életet magában hordozó burokra, tojáshéjra teszi fel a „szerencsehozó” patkót a kovács.
Ha például úgy patkoltak meg egy tojást, hogy négy patkó volt rajta, az a négy égtájat jelentette, de a patkolt tojásokon a régi pogány jelképek is mind megjelentek. A patkolókovácsok megmutatták, hogy erős kézzel olyan rendkívül puha és törékeny felületet is meg tudnak munkálni, mint a tojás héja.
-Ön miért patkol tojásokat?
-A technikát 30 évvel ezelőtt sajátítottam el. Itt a motívumok a patkolókovács technikájával kerülnek a tojáshéjra. Ez a kézműves tevékenység, melyet virtuóz tojásdíszítésnek is hívnak nagyon sok örömet okoz, közben megnyugtatja az alkotót, fejleszti a kézügyességét, de figyelemre, türelemre, kitartásra, s legfőképpen alázatra is tanít. Így az ősi mesterség gyakorlása abban is segít, hogy legfőbb, mára kissé megkopott emberi tulajdonságaink ismét felerősödjenek. Én lassan 20 éve Nógrád megyei Vanyarc községben élek, ma már nyugdíjasként kedvemre alkothatok, a magam is fejlődök a tojáspatkolás által.
-Mit érdemes Vonyarcról tudni?
-Ez a szlovák nemzetiségű falucska Palócország legdélibb pontja - Nógrád megye déli csücskében, a Cserhát lankái közt bújuk meg.
-Miért jó itt alkotni?
-Mert itt minden megtalálható, amire egy magamfajta alkotó embernek szüksége van. Csend, nyugalom, friss levegő, szelíd domboldalak, melyeket alig 16 millió évvel ezelőtt még a Pannon tenger meleg hullámai simogattak. Itt, „Nomádia” kellős közepén, ahogy néha hívom: „Világvége 2-ben” akár még az is eszünkbe juthat, hogy tojást patkoljunk.
-Miért adja magát a lehetőség?
-Itt körülöttünk szaladgálnak, kapirgálnak, csipegetnek a tyúkok. A patakparton totyognak a kacsák, és az elpottyantott tojásaikat sokszor a földről kell összeszedni utánuk. Alapanyag tehát van bőven. Ilyen kies környezetben lehet igazán a tojásokat megpatkolni, vereteket készíteni rájuk, nyitogatni őket, belsejükbe rejtett miniatűr dolgokat rejteni.
-Önnél, liba-, tyúk-, kacsatojást és talán strucctojást látok az eszközök mellett.
-Gyöngytyúk- és pulykatojás is van. Csak a háznál tartott szárnyasok tojásainak a héját lehet megmunkálni. Több mint harminc év tapasztalata mondatja velem, hogy gyalázat amit az állatok etetésével művelnek. Olyan gyatrák a tojáshéjak, hogy már akkor gondot okoz az egybentartása amikor kifújom és kimosom. Manapság boszorkányos ügyesség kell egy tyúktojás megmunkálásához. A régi szép ídők " tikmony "-jai már nem lennének büszkék mostani utódaikra.
-Mi kell a tojáspatkoláshoz?
-A tojáspatkolás sajátos szemléletet, életformát is kíván. Amikor készülnek a tojások, nekik szentelt figyelem eredményeképpen különös kapcsolatba kerülünk velük. Igen sok időt töltünk el velük.
-Mennyi idő egy-egy patkolt tojás elkészítése?
- Maga a tevékenység megnyugtat, fejleszti a kézügyességet, figyelemre, türelemre, kitartásra, alázatra tanít. De a kérdésére válaszolva: egy-egy tojás elkészítése hetekbe telik.
-Ez nagyon sok idő. Mi történik a tojással, amíg elkészül?
- Azt szoktuk mondani, "olyan egyforma, mint két tojás", de mindegyik héjának más a szerkezeti felépítése. Először kifúrom a tojás két végét, kifújom a tartalmát, majd legalább kétszer kimosom és félreteszem száradni, mert a nedves tojás héja reped. Amíg szárad, nyugodtan el tudom készíteni a mintákat. A nyomással járó fújásnál és a mosásnál már látom, hogy a héj mennyire erős, mennyit bír majd el.
- Mi a következő lépés?
-A technikát tekintve nincs kimondott előírás, az a lényeg, hogy a patkószög kijöjjön a tojás héján máshol, mint ahol bement. Ugyanis a patkolókovács is ferdén üti be a patkószöget a ló patájába, így aztán az előbújik a pata szarufalán oldalt. Ezt hajlítja vissza, kalapálja le simulósra és a hatalmas nagy ráspollyal reszeli le az ember, hogy ne akadjon bele semmibe. Ezért aztán ahány lukacskánk van a patkón , kétszer annyi lyuk van a tojás burkán. Egyszerűen "itt be,ott ki". Az hogy milyen a szöggel , hogyan rendezzük el a patkókat már ízlés dolga. A mi családunkban nem a mennyiség számít, nem döntögetünk rekordokat, valóban a minőségre és a tartalomra törekszünk. Bízunk benne, hogy ezt észre veszik mások is.
- Valójában kis vaspatkók kerülnek tojásra?
- Nem is biztos, hogy patkók, mert különböző alakú rátétek készülnek pántokból, veretekből, virágokból, melyek készülhetnek kovácsoltvasból, rézből, ólomból. A rátétek készítése olyan megterhelés a kéznek, hogy az az uram nélkül már nem is boldogulnék. Ő egy tömbből vékonyra kalapálja a fémet, szálat vág, meg is hajlítja, a szerszámban alakul ki a patkóforma. Onnantól már tudom sorjázni, pucolni. Ez is példázza, mindehhez kell egy olyan család mint a miénk; amely „jól össze van kovácsolva”. Nálunk mindenkinek megvan a maga tennivalója, csak így működik a gépezet. Mivel mindent magunk állítunk elő, mindhármunk munkájára szükség van. Az én uram egy valóságos polihisztor. Ezt számos oklevele, újításért kiérdemelt kitüntetése is tanúsítja. A kezünk alá dolgozik. Olvasztja, ötvözi, kalapálja, megmunkálhatóvá teszi a fémet, ő készíti a patkókat, pántokat, melyek letisztítása, végső formázása, díszítésre alkalmassá tétele már a mi dolgunk. Mivel tojáspatkoló eszközök készen nem kaphatóak, ezeket egyedileg vagy egy meglévő szerszám átalakításával ő készíti el. Alig egy tucatnyian foglalkoznak ezzel hazánkban. Az alkotóknak nagyon felkészültnek kell lenniük, mert maguk készítik az apró patkókat is, így nem csak a tojások kilyukasztáshoz szükséges finommunkához, hanem a fémművességhez is érteni kell. Nálunk a férjem végzi ezt a munkát.A feliratos díszdoboz is az uram ötlete, egy kísérlet eredményeképp kapta ezt a végleges formát: így a házilag készült öko-papírdobozban biztonságban vihető, szállítható is a míves tojáska
-Ki a trióban a harmadik szereplő?
-E ritka mesterséget folytatja a lányom, Boglárka . A sors ajándéka számomra, hogy osztozik alkotói szenvedélyemben. Gyakorlatilag az anyatejjel szívta magába e tudást. De nincs királyi út, ezt a műfajt csak gyakorlással, autodidakta módon lehet elsajátítani. Boglárka messze túlszárnyalt engem. Nem csak azért, mert neki még jó a szeme, és biztosak az ujjai, hanem azért mert ami az ő keze alól kerül ki, az szinte megszólal. Mondanivalója van az alkotásainak, művei hordozzák azt a fajta holisztikus szemléletet, amely egy mai fiatalt is meg tud érinteni.
-Ön pont úgy alkot mint a kezdetekkor?
-Nem, tojásaink az elmúlt 30 év alatt sajátos, egyedi küllemet kaptak, tükrözik tapasztalatainkat, tudásunk fejlődését, alakulását. Látható, hogy melyek készültek több évvel ezelőtt, s melye4k a frissen alkotottak.
-Mára az ország határain túlra is eljuthattak. A tojáskák velünk együtt vagy egyedül, de elutazhattak Japánba és a tengerentúlra is. A Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke többször kért tőlem vendégek számára ajándékozható tojásokat. Így kapott patkolt tojást a magyar és a szlovák köztársasági elnök felesége, a szlovák miniszterelnök helyettes, - a szlovák kulturális államtitkár, - és a szlovák nagykövet is. Egyedi készítésű munkáim eljutottak például Franciaországba, Spanyolországba, Görögországba, Argentínába, Japánba és az Egyesült Államokba is. Ez nagy öröm s elismerés is egy alkotónak, de emellett azt remélem, hogy talán e ritka mesterség megismertetése is hozzájárulhat hazánk jó hírének öregbítéséhez.
-Van kedvence?
-Mondhatnám, hogy mindig az, ami éppen elkészült, hiszen minden egyes darab sikerélményt jelent,mert megúszta a törést. De ez nem így van. Sőt, nem feltétlenül az a legkedvesebb ,amelyik a legmívesebb. Van egy helyes kis japán tyúktojás, amit hat patkó, és a háromosztatú pántolás díszít, a két vége szegecselt, s még az első munkák eredménye.
-Nem nehéz megválni a tojásoktól?
-Jó kotlós módjára figyelemmel szoktuk kísérni egy-egy szívünkhöz nőtt jószág sorsát, hiszen valóban egyediek. Nemigen talál az ember köztük egyformát. A tojáspatkolás nem a szakmája az embernek, ezt pénzért, megélhetésért nem is tudnám csinálni. Őrületes munka van mögötte, csak a vége szép, az eleje olyan koszos – mégis, aki egyszer tojáspatkoló lesz, az az is marad. Nem vagyok kereskedő, aki húsvétra termel. Ha kedvem, ihletem vagy ötletem van, csinálok egyet. Néhány tojásomtól semmilyen körülmények között nem válnék meg, ezek legfeljebb kiállítási darabok.
-Mit jelent önnek az alkotás?
-Ha az embernek sikerül felülemelkedni önmagán és nem uralni akarja a természetet és a környezetét, hanem megpróbál vele együtt élni, együttműködni, fokozatosan fogja érezni ennek jótékony hatását. Még a tojás is hagyja magát megpatkolni… Valamit létrehozni, megvalósítani igazi öröm, melyre mindenkinek nagy szüksége van, akár alkotója akár befogadója annak. Használjuk kezünket és fejünket alkotásra, engedjünk utat a teremtő gondolatoknak, valósítsuk meg ötleteinket, melyek nemcsak a mi életünket gazdagítják majd!
Tánczos Erzsébet beszélgetése
Szent László, kinek "erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott" egyik legnépszerűbb királyunk.